2018. április 29., vasárnap

Beszámoló: Practical uses of Mobile Technologies in the Language Classroom



 Az Erasmus+ pályázat keretében 2017. augusztus 6-12. között egy angol tanároknak szóló technológia kurzuson (Practical uses of Mobile Technologies in the Language Classroom) vettem részt Canterburyben.


A szállásom és maga a tanfolyam az egyetem területén belül volt, ami rendkívül megkönnyítette a kintlétemet. A tanfolyam mellett minden délután különböző fakultatív programokon lehetett részt venni, mint például filmnézés, salsa táncóra, kirándulás Canterburyben.  

A tanfolyamon alapvetően nyelvtanárok vettek részt. Ami a csoport nemzetiségi összetételét illeti, teljesen multikulturális volt: cseh, portugál, olasz, osztrák és libanoni kollégákkal ismerkedhettem meg. A program során sok különböző mobil applikációval, internetes oldallal ismerkedtünk meg, amelyek egy-egy készség elsajátítását, gyakorlását és magát a tanítás-tanulás folyamatát sokkal élvezetesebbé és ily módon hatékonyabbá tehetik.


Mindig is érdekelt a modern technológia és amennyire lehet próbálom is használni ezt a mindennapi tanítás során így kíváncsian vártam, hogy mit tartogat számomra ez a hét. A kurzus minden elvárásomnak teljes mértékben megfelelt. Kurzusvezetőnk Izgi, rendkívül felkészült volt. Humorával és állandó jókedvével tette jó hangulatúvá a tanfolyam minden napját.


A  kurzus folyamán nemcsak gyakorlati, de elméleti dolgokkal is megismerkedhettünk. A nap nagy részét mobiltelefonunkkal és tabletünkkel a kezünkben töltöttük. A tanfolyam rövidsége ellenére is rengeteg applikációt ismertünk meg. Többek között megismerkedtünk számos virtuális valóság applikációval. A Kahoot és Socrative programokkal kvízeket alkottunk, amellyel kreatív és szórakoztató módon ellenőrizhetjük diákjaink tudását.  A Padlet alkalmazással pedig prezentáció készítéséhez kaptunk új ötleteket. 


Nagyon jól éreztem magam ezen a továbbképzésen. Öröm volt számomra, hogy az új módszertani módszerek megismerése mellett újra használhattam angoltudásomat anyanyelvi környezetben, amire mostanság sajnos túl sok lehetőségem nem volt.


Remélem, lesz még alkalmam ilyen jellegű projektben részt venni.






2018. április 23., hétfő

Kóstoló Palermoból

Kollégánk hazaérkezése utáni reggel terülj-terülj asztalka várt minket a tanáriban. Ildikó a hivatalos beszámoló előtt egy kis kóstolóval kedveskedett a kollégáknak, hogy az olasz életérzést mi is átélhessük. Később megtudtuk, hogy a finomságokból nemcsak a kollégák, hanem a diákok is részesültek.


2018. április 18., szerda

A 3. nap Palermoban


Ildikó kollégánk írása a 3. napról:
"Mivel a második nap végén arra kértük a csoportvezetőt, hogy még több játék, praktikum legyen, ez a nap a sok-sok játék, nevetés és egymás megismerésének napja volt.


A délelőtti szekción egy történetet mesélt a csoportvezető. Hajón van a csoport a tenger közepén, hajótörést szenvedünk, de megmenekülünk és egy lakatlan szigetre kényszerülünk. Meg kellett neveznünk, hogy ki a legjobb szervező, ki a döntéshozó, a segítő, a feltaláló. Nagyon érdekes volt, így 2 nap után ezt a döntést meghozni.

Egy másik foglalkozás keretében vissza kellett emlékezni az utolsó 10 olyan kísérletre, próbálkozásra amiben sikerrel jártunk, ebből 5 tehetséget kiválasztani, amit erre az eseményre felfűzhetünk. Mindezt csoportokban megbeszéltük. 

Délután a 4 csoportnak elő kellett adni olyan tehetségfejlesztő stratégiát, amelyet a tárgyához köthetően használhatunk. A finnek a Johari ablakot mutatták meg, volt Kahoot, volt Got Talent, volt kvíz, sok minden, de legfőképpen kreativitás és rengeteg nevetés."

2018. április 17., kedd

Palermo: az első napok élményei

Kollégánk, Ildikó sorait továbbítom Palermóból:


"Az első nap, vasárnap megérkeztünk Palermoba, este ismerkedő beszélgetés volt.

A második napon délelőtt 9 órakor kezdődött a kurzus. Megegyeztünk arról, hogy mi lesz az elkövetkezendő 4 nap munkamenete és formája. Az ismerkedést azzal kezdtük, hogy az otthonról hozott, számunkra tehetséghez köthető tárgyat bemutattuk, meséltünk magunkról és arról, hogy mit jelent számunkra a tehetség. Európa virtuális térképére kellett állnunk és így meséltünk az otthoni tehetségről , arról, hogy mit csinálunk otthon, amivel a tehetséget fejleszteni lehet. Volt olyan foglalkozás, hogy a csoportnak együtt kellett fogalmakról eldönteni, hogy mi tartozik a tehetséges, mi pedig az okos , éles eszű kategóriába. Megtekintettünk egy filmet indiai kisgyerekekről, akiknek az utcára helyezett számítógépek használata segített az angol nyelv tanulásában. Beszélgettünk a filmről. A csoport nagyon aktív, nagyon sok közös vélemény, vagy közös probléma, kérdés fogalmazódik meg. Jó hangulatban, de komoly munkával telt az első nap. A csoport vegyes összetételű, belga, finn, portugál és magyar résztvevőkkel, a vezető Írországban élő, szerb származású hölgy. A délutáni szabadidőben együtt megyünk városlátogatásra. Sokat beszélgetünk, mindenről, sokat nevetünk, szóval jó hangulatban vagyunk.



A harmadik napon nagyon sok volt a játék. Egymást kellett bekötött szemmel vezetni. Elő kellett adni egy jelenetet személyiségekről, nagyon vicces volt. Megbeszéltük az érzéseket, a célokat, amiket megfogalmaztunk. Egy kicsi elméleti tájékoztató is volt, majd rövid filmet néztünk a késleltetésről. A finn kollégák meséltek a saját tehetségfejlesztésükről., majd ismét gondolatok megosztása következett. Délután ismét városnézésre indult a már jól összeszokott társaság. Tartalmas volt ez a nap is."

2018. április 16., hétfő

Megérkezés Palermoba!

Elkezdődött az "Identify the hidden talent in your classroom", azaz a rejtett tehetség felfedezésével kapcsolatos egyhetes tanfolyamom Palermoban. Íme néhány kép az első élményekről.




 
 

2018. április 8., vasárnap

Beszámoló: Modern British Culture


2017. augusztus 14. és 30. között megrendezett Erasmus+ pályázat keretében lehetőségem nyílt a londoni Hampstead School of English-ben részt venni a fenti kurzuson.
A kurzus célja az volt, hogy a modern oktatás módszereivel feldolgozzuk a modern brit élet aktuális kulturális, politikai és szociológiai aspektusait. A tanfolyamon a következő témákat vettük át: brit osztályrendszer, szociális mobilitás, királyi család, Brexit, bevándorlás, akcentusok, szleng, média, sajtó, filmek, pénz, brit ételek, viselkedés, British understatement.

Pub quiz
 
Nagyon élvezetes formában dolgoztunk, elsősorban csoport munkát folytattunk. Erős kohézió alakult ki a hasonló érdeklődésű, korú és szakmai tapasztalattal rendelkező csoporttagok között, akik Lengyelországból, Németországból, Olaszországból, Japánból és Magyarországról érkeztek. Whatsup applikáció segítségével továbbra is tartjuk a kapcsolatot.
A kurzus egyik erőssége a sok rétű szociális program biztosítása, beépítése a tanfolyamba. 2 teljes napos kiránduláson vettünk részt: először Darwin házát kerestük fel vezetett túra keretében, másodszor Hampsteaddel ismerkedtünk séta keretében, a Kenwood House-t vezető segítségével látogattuk meg. Délutáni programként a Tate Gallery-ben voltunk, egyik este pedig részesei lehettünk egy pub quiz-nek, lelkesen találgatva a kérdésekre a választ.

Darwin házánál
 
Hétvégen páran befizettünk egy utazási cég által szervezett kirándulásra Stratford-upon-Avon-ba és Oxfordba.
Emellett egyénileg számos nevezetességet, múzeumot és parkot kerestem fel, hiszen London kimeríthetetlen látnivalóval szolgál.
Meg kell még említenem a kiváló házigazdáimat és spanyol, olasz és japán lakótársaimat, akik nélkül nem lett volna teljes ez az út. A kimeríthetetlen esti beszélgetések, eszmecserék nem csak emberileg jelentettek sokat, de más kultúrák megismerését is segítették.
Vendégszerető házigazdáimmal
 
Összességében elmondhatom, hogy szakmai és egyéni fejlődésemhez nagy mértékben hozzájárult az ösztöndíj által lehetővé vált út. Mindenkinek csak javasolni tudom, aki nyitott a világra és fejlődni szeretne nemzetközi környezetben.



 

2018. április 7., szombat

Beszámoló: ’Twenty-first century thinking’ Canterburyben

A budapesti Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium angol tanáraként vehettem részt a címben megnevezett továbbképzésen a Pilgrims szervezésében, melynek a University of Kent adott otthont. A kampusz területén kollégiumi szálláson voltam, a reggeli, plusz önellátást választottam.
A vasútállomásról helyi busszal mentem az egyetemre, ami első benyomásra úgy tűnt, messze van a belvárostól. Később aztán összezsugorodtak a távolságok. Csodálatos zöldövezetbe érkeztem, ahol akár a mesében, mókusok, nyulak és vadkacsák ugráltak, totyogtak körülöttem. A buszmegállóból visszapillantva pazar kép tárult elém, a székesegyház a „messzi” távolban.
 
A szállásomat hamar elfoglaltam, egyszerű, de minden komfortot nyújtó kollégiumban. Bár elméletben fel voltam készülve, mégis eleinte megtréfáltak a tipikus brit ajtók, zárak. Bármennyire próbáltam „kicselezni a helyzetet”, rögtön első reggel bent rekedtem a kollégiumban, és csak „telefonos távirányítással tudtam kiszabadulni” megtalálva a helyzet kulcsát jelentő titokzatos gombot a hátam mögött valami furcsa helyen rejtőzve. Később a csoporttársak hasonló élményekről számoltak be.
 
Különböző országokból – Izlandról, Hollandiából, Németországból, Ausztriából, Spanyolországból és Szlovákiából -különböző korú férfiakkal és nőkkel kerültem egy 10 fős csoportba, és dolgozhattam velük együtt egy hétig. Egész döbbenetes volt, hogy már javában ment az első foglalkozás, amikor az egyik soron következő gyakorlat folyamán jöttünk csak rá, hogy négyen vagyunk magyarok a csoportban. Vicces volt.
 
Kurzusvezetőnk Hania Kryszewska lengyel származású, nagyszerűen vezette a dupla órákat minden délelőtt és délután. A csoport minden tagja maximális odafordulással, nyitottsággal és végig elmélkedve, gondolkodva, kreatívan vett részt a legkülönbözőbb tevékenységekben, feladatokban. Gyakorlatilag mindent végig csináltunk magunk is, azért, hogy a diákjainkkal még inkább „képben legyünk”. Minden anyag, amit felhasználtunk, legyen az irodalmi vagy művészeti alkotás, vagy egy cikk, autentikus volt. Mindehhez igénybe vettük az internet kínálta lehetőségeket is, de csak részben, a hangsúly az emberen, rajtunk volt. A kurzus címe sokaknak elég elvontnak, elméletinek tűnhet. Talán úgy tudnám összegezni, hogy ez a képzés leginkább egy újfajta tanári attitűdről, a tanárnak a diákokhoz, és a diákoknak  egymáshoz való emberi és szakmai hozzáállásáról, az együtt végzett munka folyamatáról és gyümölcseiről, a művészet bevonásáról sés az így  létrehozott - esetünkben nyelvi és szellemi - „termékek” sokszínűségéről szólt, feléjük nyitott ajtót nekünk.
 
A csoportról is csak legekben tudok beszélni. Egyforma magas nyelvi szinten volt mindenki, ami nagymértékben hozzájárult a sikeres együtt dolgozáshoz. És ami még ennél is nagyobb élmény volt, hogy olyan érzésem volt, hogy semmi fal nincs közöttünk, a legnyitottabban tudtunk rögtön összedolgozni, és szuper dolgokat csináltunk, mindezt sok humorral fűszerezve. Az órák között és után is jól esett együtt maradni, és tovább gondolni bizonyos ötleteket, felvetődött gondolatot, illetve csak beszélgetni. Mi magyarok is úgy feloldódtunk, hogy szinte egymással is csak angolul beszéltünk.
 
Volt két Hania által hívott, de ottani pilgrimes vendégoktatónk is. Így bekukkanthattunk az internetes és mobil alkalmazások használatába is, illetve részt vehettünk egy nagyszerű dráma órán is. Ez utóbbi azon túl, hogy rendkívül szórakoztató volt, megmutatta nekünk, magunkon kipróbálva, hogy milyen fontos az egymásra figyelés nem csak a színjátszás, de a tanítás, tanulás világában is. Voltak szabadon választható esti órák is, táncosak, költészettel, játékkal, ezen mindenki kedve és ízlése szerint vehetett részt. Csoportosan is beültünk egy jó hírű pubba, sétáltunk a városban, meghallgattuk a naponta 5 órakor éneklő angyali kórust a katedrálisban. Az utolsó délutánon többen lementek a tengerhez is. Kurzusvezetőnk úgy búcsúzott tőlünk, hogy mindennek csak mint a jéghegy csúcsát tudta megmutatni nekünk egy hét alatt, de reméli, hogy tudjuk az irányt, és magunk is tovább tudunk majd haladni ezen az úton. Mi meg úgy éreztük, hogy olyan jó értelemben „tömény” és intenzív volt a kurzus, hogy még egy hetet nem is bírnánk rögtön befogadni, de eljönni nem volt kedvünk.
 
A helyszín is nagyon inspiráló volt, mintha ezt a tematikát lett volna hivatott támogatni. Régi és modern szinte minden szinten egymás mellett volt. Maga a kampusz  hatalmas zöld területen helyezkedik el sok-sok modern épülettel, a háttérben a város, a katedrális képével, az ugrabugráló állatokkal körülöttünk. Talán az egyetlen zavaró tényező az volt, hogy nagy építkezések voltak folyamatban, sok elkerített résszel, de olyan tágas volt még így is minden, hogy ez sem akadályozta a mindennapokat.
 
Örömmel tapasztaltam, hogy az életen át tartó tanulás itt tényleg megvalósulni látszik, mert sok-sok idős, már-már öreg „diákkal” is találkoztam.


2018. április 1., vasárnap

Beszámoló: Kreatív nyelvtanítás Oxfordban

2017. augusztus 14. és 25. között vettem részt Oxfordban a Lake School of English Oxford Creative teaching in the secondary and adult classroom kurzusán.

 
Augusztus 12-én délután érkeztem Oxfordba, hogy még legyen időm körbenézni a városban a tanfolyam kezdete előtt. Az első élmények között a fogadó családom megismerése szerepel. Izgatottan, de félve is vártam, milyen lesz majd egy igazi brit család hétköznapjainak részese lenni, hogyan fogadnak majd be. Szerencsémre egy fiatal házaspárhoz kerültem, akik az első pillanattól kezdve nagyon barátságosak, közvetlenek voltak, és kétéves kisfiuk is rögtön játszani hívott, megalapozva kettőnk barátságát. Az anyuka szociális munkásként dolgozott, így rögtön volt közös témánk; sokat mesélt a brit szociális hálóról és az iskolarendszerről is. A család mindenben segített, még tanácsokkal is elláttak, mely helyeket érdemes mindenképp megnézi Oxfordban, így az első napjaimban már sikeresen kiismertem magam a városban.



 

 


 
 



 

 

 

 
Hétfőn elkezdődött a tanfolyam. Viszonylag korán értem az iskolába, ahogy végtelenül kedvesen fogadtak, rögtön körbevezettek, és megmutatták a leendő tantermet. Meglepetésemre minden érkezővel ugyanígy jártak el, egyesével vagy kis csoportokban vitték őket körbe az iskolában, ezzel rögtön személyes légkört teremtve. Hamarosan megismerkedtem csoporttársaimmal, akik között spanyolok, olaszok, bolgárok, libaboniak, és németek voltak. Tanárainknak köszönhetően hamar megismertük egymást és létrejött a csoportösszetartás, így a két hét alatt nemcsak a tanfolyam idejét töltöttük együtt, hanem múzeumokba, színházba, kávézókba, pubokba, kirándulásokra is együtt mentünk, s a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

 
 
 
 
Az oktatás anyanyelvi tanárokkal, magas szakmai színvonalon folyt. A tananyag figyelembe vette, hogy mindannyian angoltanárok vagyunk, ezért a módszertant nagyrészt C1-C2 szintű feladatokon mutatta be. A kurzus kötelező elemein, a szókincs- szövegértés- halláskészség- íráskészség- beszédkészség- fejlesztésére irányuló, valamint a képi, zenei és IKT anyagok használatára vonatkozó módszertani tudás elsajátításán kívül helyet kaptak a mi kérdéseink, ötletein is, tehát figyelembe vették a csoport igényeit a tananyag összeállításánál. Különböző tanulótípusokról, és a számukra legmegfelelőbb módszerekről is szó esett. Egyik délután pedig csoportunk minden tagja prezentált egy bevált ötletet saját tanítási gyakorlatából.

A kurzus formális részén túl rengeteg idő jutott személyes beszélgetésekre, melyek úgy vélem, szakmai fejlődésünkhöz is hozzájárultak, hiszen különböző országokból érkezve, de hasonló problémákkal küzdünk mindannyian, és így megoszthattuk tapasztalatainkat, a megoldási lehetőségeket. Ezek a beszélgetések magukban hordozták a jövőbeni további közös projektek reményét is.
 
 
Hétvégén a Lake School választható programokat ajánlott, Bath-ba és Londonba, melyeken én is részt vettem néhány csoporttárssal együtt. Hétköznap délutánokon pedig idegenvezetéssel meglátogattuk a Christ Church College-t, az Oxford Castle-t, de magánszervezésben eljutottunk az Ashmolian Museum-ba, a Jane Austen kiállításra, a Botanikus Kertbe, a Modern Art múzeumba, valamint a Shakespeare: Sok hűhő semmiért esti szabadtéri előadására is. A hétköznap estéket pedig vagy otthon a fogadó családdal beszélgetve, vagy a csoporttársakkal a városban töltöttük.
 
A tanfolyam két hete hihetetlenül gyorsan elrepült. Nehéz volt búcsút venni a csoporttársaktól és a fogadó családtól, akikkel nagyon jókat beszélgettünk ottlétem alatt. Mivel ekkor már augusztus vége volt, én egy kicsit féltem, hogy fáradtan fogom kezdeni az új tanévet, azonban ennek az ellenkezője történt: újult erővel, frissen, tele új ötletekkel és energiával léptem be szeptemberben az iskolánkba, köszönhetően a nagyszerű oxfordi két hétnek. A Lake School-t és Oxfordot minden pedagógus kollégámnak ajánlom, aki színvonalas képzésen szeretne részt venni egy gyönyörű városban.